Berlin Calling

Na milyen plakátot kaptam meg? Naaaa? Hát persze, hogy a Berlin Calling-osat. A film bejött, Paul Kalkbrenner beteg, de teljesen jó módon. Szeretem a drogos filmeket, na. Erről jut eszembe, hiányozni fog nagyon Csabika meg a mi klassz kis drogos beszélgetéseink :(
Egyrészről húznék innen a pipibe és várom az egyetemet, másrészről meg basszus, máris vége? Ilyen hirtelen? Blah.
Amúgy meg folyamatosan szerelmes vagyok (persze kétpercenként másba), elképzelni se merem mi lesz majd Szegeden :D Szörnyű, szörnyű, szörnyű vagyok. De ha annyira jó így?

Hélój

Here I am! :)
Amióta sunshine van, azóta megérkezett a happiness is (ja és azóta romlott le mégjobban a szókincsem), jól érzem magam. Túlságosan nem izgat már az érettségi, végülis nem olyan nehéz, majdcsak sikerül jól megírnom és fel is vesznek az első helyre. Azután pedig ha végre túl leszek rajta jön a Sound (Rökysopp!! Röyskopp!! sose hittem volna), Anglia és talán a Sziget, bár ez rizikós, mert utána a gólyatábor is és van egy olyan érzésem, hogy visszafoghatnám lassan magam minden téren. Esküszöm, hogy tegnap vettem meg az utolsó magassarkúmat!
És elkezdtem gyúrni (:D) a nyárra, rendszeres torna, egészséges kaja és sok víz, a végén még annyira jól fogok kinézni, hogyha ennél jobban kinéznék, még ki is esnék :D Tudom, szar poén, de mit tegyek? Tőlem ennyire futja :)
És most olyan hú, semmi komolyat korszakomat élem, de persze szexuálisan senkit se inzultálok, nem vagyok én olyan (annyira). Csak lazán, bele az életbe. Jó ez így.
És a legfontosabb: anya jobban van.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet, adiós! (ja mert újabban elkezdtem spanyolul tanulni. Tudom, tudom, nyughatatlan lélek..)